Végigtekintve a kávéházak történelmén, legyen szó akár a Közel-Keletről, akár az európai kontinensről, az elfogyasztott termékek mellett a hely és társaság is meghatározó tényező volt. Természetesen a világon sehol nem volt töretlen a kávéházak sikere, mint bármely más vállalkozást tépáznak helyi és időben releváns tényezők (pl. helyi szabályozások, adók stb.). A kávéházak esetén a történelmi események is megjelennek (általában kiemelve a politkai szereplők kötődését, pl. Pilvax kávéház - 1848), politikai és piaci események hol mennybe emelték, hol a földhöz csapták őket. Visszautalva a Pilvaxra, akár a visszáját is említhetnénk, hol lényegtelen, hogy jelentős események színtere lehetett egy kávéház.
A szultánok idején a török döntéshozók próbálták tiltani a kávéházakat, abban a reményben, hogy csírájában el tudják fojtani az elégedetlenség hangját és vallási tisztaságot tudnak teremteni. A módszer egyszerű, nem (csak) a hatalom akaratával ellentétes hangokat törölték a térből, hanem magát a platformját is megpróbálták eltüntetni. Továbbá, nem szabad elfeledni, hogy a közel-keleti vallási viszonyok teret engedtek az egyházi törvények világi kiterjedésére. Maga az állam sem létezett volna a vallás nélkül, nemhogy egy szekularizált állam. Így a törvényalkotási folyamat is vallási színezetű volt, sok országban ez ma sincs teljesen elhatárolva ezen földrajzi régióban. A fennmaradásukat érdekes módon egy modern szemlélet garantálta - bár 1550-ben aligha beszélhetünk kapitalizmusról vagy szocializmusról - az adózási és vámszedési politika.
A politikai hasznon túltett az aktuális gazdasági bevétel, melyet a vámok és az adók generáltak a behozott és elfogyasztott áru után. Elkerülve a teljes tiltást, az állami vagyonszerzés egyfajta garancia is volt a fennmaradásra.
Európában elsősorban a nagyvárosokba (Velence, Párizs, Bécs) szivárgott be szép lassan a kávé és a kereskedelmi utakon végigcsorgó fekete folyóként eljutott Magyarországra is. A XVII. században ugyan a legtöbb főváros rendelkezett kávéházzal, de az elméleti aranykorukra még várniuk kellett. A polgári társadalmi réteg megjelenése és kiszélesedése megváltoztatta a keresleti függvény értékeit és megnyitotta a lehetőséget, hogy a kávéházak tömegesen legyenek jelen.
A XX. században már nem csak urak, hanem a hölgyvendégek is elfogadottak voltak egy kávéház vendégterében, ami nem csak újabb keresletet teremtett, de a társasági életet is színesítette. A magyar kávéházak szárnyalását a világháborúk törték ketté, a második követekzményei közel 40 évre fiókba is zárták a közélet ezen megjelenését.
A portugál partoktól egészen Indiáig a politika és a kávéházak kihatottak egymásra. A politika közvetlenül is foglalkozott a kávéházakkal, de a kávéházak vendégei is közvetlenül politizáltak. Szimbiózisnak nem tekinteném, mert megvan egymás nélkül a kávé és a közélet is, de a történelmi kapcsolataik és hatásaik elvitathatatlanok. A közéleti párbeszédek nem csak a politikusok vagy magas rangú, befolyásos emberek között zajlottak a kávéházakban, hanem a hétköznapi emberek is itt találkoztak és osztották meg egymással a gondolataikat. Magyarországon épp ez veszett ki az "átkos" ideje alatt - pontosabban inkább áttelepült a kocsmákba. A társasági élet igénye fennállt, de a kedvelt helyszín államosítások sora alatt elveszett, így vagy magánlakásokba vagy más vendéglátóipari egységekbe kerültek át.
A XXI. században a névváltozás is rámutat a különbségre, hiszen napjainkban nem kávéházakat nyitnak a tulajdonosok, hanem kávézókat. Ezen kávézók egyik kiemelkedő ága a speciality. Önmagában a speciality kávé és a baristak megérnének egy külön bejegyzést, de talán majd később. Ellenben a speciality kávézók egy nagy hányada olyan közösségi teret tud teremteni, amit a régi kávéházak tudtak.
Nem kifejezetten arról van szó, hogy Kossuth Lajost vízionálja bárki is egy kávézó teraszára, de a minőségi beszélgetések megfelelő táptalajra lelnek. Szó lehet akár a kávéról, a gazdaságról, fizikáról. Természetesen nem aranyszabály, hogy minden ember számára vonzó lesz, ahogy bizonyosak lehetünk benne, hogy régen sem volt az. Mégis a romkocsmák mellett egy másabb, rendezettebb környezet áll rendelkezésre, valamint az alkoholos delíriumot józanság és tisztaság váltja.
Az emelkedett beszélgetés mindig inspirációt és intellektuális élményt jelent a résztvevőknek. Az információáramlás során nem csak a mennyiség, hanem a minőség is számottevő tényező a latban. Az olyan eszmecsere, mely túlmutat a nyilvánvaló megállapításán hozzájárul a közösségek és végső soron az emberiség tudásának növeléséhez. Ez az alapvető életfunkciók után talán az egyik legfontosabb küldetésének kéne lennie az egyéneknek, annak érdekében, hogy jobban ismerjük az univerzumot és benne magunkat.